visszaFőoldal

Sírversek

"Ha ránézünk sírodnak kövére

Szorgalmas munkádnak e sir lett a bére"

 

Ki szeretett úgy mint Te szerettél

Akkor is él, ha már sírba hull

 

Zokogva állunk meg sírod felett

Örökké áldjuk fájdalmas emlékedet.

 

Itt nyugszik elfáradt testem

Istennél pihenjen lelkem.

 

"A jó harcomat megharcoltam

A hitet megtartottam.

Most készen már az igaz élet koronája"

 

Véget ért a földi pálya

Az Úristen itt lezárta

 

Ahányszor e kövön reng a napkelet

Csókolja könnyeitek a szent emlékezet

 

Mi is éltünk, Az én lelkem szép csendesen

Nyugszik csak az Úristenben.

 

Fehér galamb száll a fejfánkra

Vigyáznak az örökös álmunkra

 

Az ember addig él, amíg emlékeznek rá

Te számunkra örökké élsz.

 

Meghalni könnyebb

Mint örök búcsút venni attól

akit igazán szerettünk.

 

"A földi élet csalfa és mostoha

Szeretni megtanít, de feledni soha."

 

Szívem be nem gyógyul,

Könnyem el nem apad,

Zokogok fájdalmam

Nehéz súlya alatt.

 

Kit úgy szerettünk

Itt nyugszik már,

De szívünkben él

Emléke örökké fáj.

 

Mindenütt ott vagy ahol valaha

tudtalak, láttalak, szerettelek

 

Az élet elmúlik, de az emlékek élnek,

S míg élünk őrizzük őket.

 

"A Te szíved már nem fáj,

De a miénk vérzik,

Mert a fájdalmat az élők érzik."

 

"Elköltöztél nem vagy többé,

Nekünk mégis élsz örökké."

 

Nem múlnak el ők kik szívünkben élnek

Itt maradnak bennünk örökre csendesen

 

"Az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet"

 

Erős vár a mi Istenünk.

 

Ha el is mentek

Mindég itt lesztek, titkon, észrevétlen.

 

E sírhant őrizze meg fáradt tested

Az ég mezőin megpihen majd lelked

 

Hogy ő ki volt, azt én tudom csak

Ki itt maradtam elsiratni őt

 

Az ember por, elfújja a szél

a szeretet örökké él...

 

"A sors könyvében így volt megírva,

Nehéz tölgyet derékon törte az élet vihara"

 

"Életed hajnalán letört a halál

Ejtsen könnyet érted, ki e sírnál megáll"

 

"Álmaitok édes rózsakertjét

A halál mint vihar törte szét

Őrizzük tiszta lelketek emlékét"

 

Hirtelen halálod

Nagy fájdalmat okozott,

De jóságod és szereteted

Szívünkben örökké élni fog.

 

Mosolygó arcodat

Nem látjuk többé,

Drága emléked

Bennünk él örökké.

 

Ami neked csendes nyugalom,

Az nekünk örök fájdalom.