Szemcsés szövetű összetett tömeges kőzet. Lényeges elegyrészei földpát (ortoklász, mikroklin, kevés oligoklász) kvarc és csillám (muszkovit, biotit, litumcsillám). A csillám legelőször vált ki a megmerevedő magmában, azért kristálylapokkal van határolva, hatszöges táblákat, pikkelyeket alkot. Legutoljára vált ki a kvarc, amely füstszürke szabálytalan szemek alakjában a többi elegyrészek közti tért tölti ki. Van aprószemű, közép- és öregszemű G. Az ú. n. pegmatitos-telérekben a földpát és csillám méternyi nagyságot is elérnek. Némely G. -ban a földpátok a többi elegyrészekkel szemben tekintélyes nagyságot érnek el az ilyen G. - ot G. - porfirnak nevezzük. Ha a csillámok egymással párhuzamosan helyezkednek el, akkor gnájsz G. -ról beszélünk, A csillám muszkovit vagy biotit, vagy mindkétféle csillám is van a kőzetben. A csillámot pótolhatja részben vagy teljesen amfibol v. piroxén. Ezen alapon megkülönböztetünk: 1. igazi (2 csillámú) G. -ot; 2. Granititet (csak biotit); 3. amfibol-G. -ot; 4. piroxén-G. -ot; továbbá az alkáliákban gazdag gránitot, 5. riebeckit-G. -ot; 6. arfvedsonit-G. -ot; 7. egirin-G; ot. Járulékos ásványos elegyrészek: turmalin, cirkon, apatit, vasércek, topáz, grafit, kasziterit stb. A földpát átalakulása vagy elmállása rávén porcellánföld (kaolin) keletkezik; ezt a G. -nak darává való széthullása előzi meg. A G. -terület vagy dombos vidékek vagy nagyfensíkok (rendesen lápokkal) vagy meredek szirtek (Tátra) tájképét nyújtja. A Kárpátok övének magja G. -ból áll (Kis Kárpátok, Lajta-hegység, Fátra, Zoborhegy, a Tátrák, Fogarasi havasok). A gömbös G. -ban az elegyrészek szferoidálisan vannak elhelyezve (pudding-G. ); lelőhelye: Meissen (Szászorsz. ) Anglia, Finnország. Az írás-G. csak nagy földpát és kvarcszemekbol áll, amelyek egymással szabályszerüen vannak összenőve. Az aprószemű G. -ot, amely csak kvarc- és. földpátból áll és többnyire csakis teléreket alkot a közönséges G. -ban, aplitnek hívják. A greizen az a G., amelyben az ónércek találhatók, a földpátot kiszoríta a kvarc, a csillám rendesen litiumtartalmú; többnyire fluor- és bórtartalmú járulékos elegyrészek (topáz, fluorit, turmalin) vannak benne (Szászországban Zinnwald; Cornwall: luxullian néven turmalin és kasziterittel). A rapakivi turmalin és fluorittartalmú amfiból-G.; a földpát könnyen kiesik belőle, onnan a finn rapakivi (rothadt kő) elnevezés; Finnországból diluviális vándorkövek alakjában az észak-német síkságra került nagy mennyiségben. A G. - ot a technikában nagyon felhasználják. Szobortalapzatoknak, oszlopoknak, lépcsőknek igen alkalmas. Az ókorban az egyiptomiak és rómaiak, az újkorban az oroszok (Szibériából és Finnországból) és svédek alkalmazzák elsősorban. Az ónérceken kívül a G. tartalmaz még néhol antimonérceket (Magurka az Alacsony-Tátrában), aranyat (Berezovszk).